Üzenet a határon túlra

Tápos, december 5-ös, mindenféle új szleng nyugati szót honosító, kaftános és ultraliberális, gyökereiteket csak véletlenül felismerő, ükapáitokat megtagadó, egymás vérét szívó, divat hatására csűr-csavarosan véleményt formáló, padlizsán és ubi imádó, Fekete Pákót majmoló, nemzeti ididentitásukat holtponton tartó rokonaink !!!

Ébredjetek !!! Nyíljon fel szemetek !!!
Ne bántsátok testvéreiteket !!!

Öleljétek kebletekre ezt a dalt, és gondolkozzatok mielőtt cselekedtek.
Tekintsetek lelketekbe és szemeitek könnyezzenek.
Együvé tartozunk.

Csík Zenekar - Most múlik pontosan

Kárpátia soraival zárom is mondanivalómat. Eljön a mi időnk is ...

Egy az Isten, egy a nemzet
Bármily gyenge, bármily sebzett.
Ahol a fák égig nőnek,
Állnak még a határkövek.

Szent koronánk
Óvd, vigyázd Hazánk
Hajnalcsillag, szép keresztünk
Ragyogj fel reánk.

Szent koronánk
Óvd, vigyázd Hazánk
Hajnal csillag szép keresztünk
Ragyogj fel reánk.

Zúgó erdők, kéklő sziklák
Esőverte, árva kopják
Visszhangozzák, mennydörögnek
Egy az Isten, egy a nemzet.

Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért
Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért.
Aki azt majd egyszer újra feltámasztja,
Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.

Most hát okulásul figyelj a szavamra,
Figyelj, s kezed merítsd a hűs patakba,
Érezd a pataknak sebes rohanását,
Az ország szívének minden dobbanását.

Hallgasd a köveket, hallgasd, amint mondják,
Idegen hatalmak őket összezúzták.
Kőnek és embernek ugyanaz volt sorsa,
Mostoha gyermekét egy világ taposta.

(Kárpátia : Egy az Isten, egy a nemzet)