Ha Isten velünk, ki ellenünk ?!

Na jó, ez most kicsit túlzás. De hát végül is mit kellene mondania egy Bayern szurkolónak?! DFB Kupa-döntő megvan. Immáron az is rekordnak számít, mármint a Bayern - Werder találkozó. Frankfurttól ugyebár kikaptunk. De szívtunk hazai pályán a Stuttgarttól is. Nem baj. Mondjuk akkor meccs alatt szokás szerint majdnem szétkaptam a függönytartót. Ilyen ócska játékkal nem is érdemeltük volna meg a győzelmet. Így utólag mindegy is. Még mindig amondó vagyok, hogy szívesen odaadnám a Bundesliga trófeát egy Champions League serlegért. Egészen másképp játszunk a Bajnokok Ligájában mint a hazai bajnokságban.

Mindenesetre teli aggodalommal pattantam neki meccset nézni ma este. Sikerült is csomó ellendrukker társaságában meg is nézni. :) Nem baj emberek - örülök, hogy legalább volt kedvetek meccset nézni. Sokkal szórakoztatóbb így. De egy tanácsom lenne azért számotokra. Néhányan közületek csak azért szurkoltok X-nek, mert én a Bayernnek. Ezt már lassan megszoktam. De azért nem ártana egy csapatot választani. Nem az hogy egyik meccsen ez, másik meccsen amaz. Mondjuk nem rám tartozik de ...
Tiszteletre méltó az aki a Milánnak szorít. Azzal sincs gond ha valaki tegyük fel a Margittal tart. De ki kellene tartani mellette. Nem az hogyha ott nincs siker akkor rögtön átpártolunk máshova. Büszkén mondom milliomodszorra, hogy életem szerelme az FC Bayern München. Ha a huszonhatodik ligába is pattanunk vissza, akkor sem fogom cserben hagyni őket. Na ennyit erről.

PCK-nál néztük a meccset, és rögtön hideg zuhany a 64. másodpercben. 0-1. Őszintén nem tudtam, hogy ordítsak vagy zúzzak. Elmúlt. Mondtam is, hogy nagyon örülnék az addigi teljesítmény alapján egy döntetlennek. Le is telt az első félidő különösebb változás nélkül. Ugyebár Schweini sárga miatt nem játszhatott, Árja Robi meg sérült volt. Micho miatt 1 gól már jó korán. Pranjic nem Bayern szintű játékos. Ahhoz képest kellemesen lepődtem meg. Jóval a maga szintje felett teljesített. Butt viszont mióta szerződéshosszabbítását elnyerte, elveszett a szürkeségben. Amúgy Lahm, Badstuber és van Buytennel különösebb gondok nem voltak. Kaszáltak, reszeltek de megoldották. Ribéry bal szélen Altintop a jobbon. Pranjic es Bummi középen. Müller és Olic elől.

Az első félidő majdnem katasztrofális volt. Utólag örülhetünk, hogy nem kaptunk még egy gólt. De a második játékrészre felszívtuk magunkat. Ezért is vagyok ennyire büszke a csapatra. Megmutattuk, hogy az utolsó pillanatig tudunk küzdeni.
A győzelem ellenére tartom véleményem. Ribéry húzzon a szeme világába. Ha nem játszik szívvel lélekkel akkor semmi értelme a maradásnak. És csak azért, hogy legyen egy Ribérynk, fölösleges 50 millás szerződést ajánlani neki. Kahn és társai megérdemelték, ők akár ki is múltak volna a pályán. Ellentétben a Dribbelköniggel.

Kellemes meglepetést okozott Gomez és Klose becserélése. Mindketten igyekeztek de végül Ribérynek és Olicnak sikerült a pontszerzés. Egy hét múlva Robben és Schweini is játszhat majd. Innen fogva minden a saját kezünkben van.

Egy pár infó amit illene megjegyezni, főleg akkor ha antidrukkerként ugat az ember.
1. Klose német. Nem lengyel. Lengyel határokon belül született, de olyan lengyel mint amilyen oláh vagyok én.
2. Viszont Podolski lengyel. Pont olyan mint Asamoah. Naturalizált. Szülei kis korában vándoroltak át. Poldi mai napig is pár havonként meglátogatja jelenleg is Lengyelországban elő nagyszüleit. Ez egy olyan faktum, amit úgy látszik a TV kommentátorok mai napig sem voltak képesek megjegyezni. Egyébként Podolski már nem a Bayern játékosa. Illene ezzel is tisztában lenni. Keverik a szezont a fazonnal.
3. FC Bayern München és nem FC Bayer München. Ezt is ma hallottam sokadszorra. Ilyenkor a cukorszintem az egeket verdesi.
4. A német himnusz nem Deutschland über alles -el kezdődik, akármilyen jól esik nekem és másoknak. Az ilyesmit még az óvódás is tudja. Persze a román kommentátoroknak fingjuk sincs.
5. Ugye '99-ben kikaptunk a Manchestertől, 2001-ben meg oda vissza vertük őket. De egy Bayern szurkolónak egy Manchester meccs mindig revans, még akkor is ha a mérleg kurvára pozitív. És revans lesz míg a világ világ, mert mi nem felejtünk.
Pontosan úgy ahogy nem felejtjük a tavalyi bárcás kurvák 4-0 -át sem.
6. Allianz Arena és nem Olympia Stadium.
7. Az aréna 69.000 férőhelyes, de BL, EL, és kupamérkőzéseken 66.000.

Egyelőre ennyi ami hirtelen eszembe jutott. De még van bőven. Majd következő alkalommal. Kár hogy az illetékesek ilyenkor nem olvassák az ilyesmit. Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az első aki őket ilyesmire figyelmezteti.

Soraimat ezzel zárnám. Mára a meccs volt a legfontosabb.
Einmal Bayern, immer Bayern !!!

Mese mese meskete

Volt egyszer hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen, az Üveghegyen túl, ott ahol a kurta farkú malac túr. Fenyves erdő közepén hűs forrás. Annak szélén őz legelészett. Bokor árnyékában ordas lapult. Mozdulatlanul figyelte az előtte gyanútlanul lépkedő állatot. Nyála csepegett, izmai ugrásra feszülve. Semmi másra sem gondolt, csak a friss húsra. Kivárta a megfelelő pillanatot, és rávetette magát kiszemelt áldozatára. Igen ám, de elvétette és az őz meglépett.

Korgó gyomorral új áldozat után szimatolt. Elmélázott. Nem tudta agyából kiverni a gondolatot. Miért? Miért teszi ő mindezt? És miért ilyen szerencsétlen? Eközben váratlanul nyuszi ugrott eléje. Ekkor jött a hideg zuhany. Ragadózónk elméjében merész tervek születtek. Mi lenne ha megbarátkozna a nyuszival. Nem kellene őt széttépni. Milyen kedves kis jószág. Nincs neki gondja bánata, vígan éli életét. Miért nem lehetne ő is ilyen? Egész nap süttethetné a bendőjét, és nem kellene gyilkolásszon. Csak azt felejtette el, hogy mindez neki a vérében van. Ösztönét nem lehet efféle gondolatokkal tévutakra vezetni.

De bátorságot vett magán és, megszólította a remegő nyuszit.
- Hejj pajtás, mit szólnál ha ezentúl együtt töltenénk az időnk? Együtt legelésznénk, és együtt játszadoznánk. Cserébe nem fallak fel, és megóvlak mindentől.
A nyuszi mit tehetett, elfogadta az ajánlatot.

És teltek múltak a napok. Minden a legnagyobb rendben zajlott. A nyuszi populáció békében és biztonságban élt, szaporodott. De farkasunk valahogy nem érezte jól magát. Nem ízlettek neki a gyökerek, sem pedig az, hogy úton útfélen kinevették. De hát mit tehetett. Az ígéret szép szó ha betartják úgy jó. Néhány alkalommal újdonsült barátaink találkoztak más erdőlakókkal is, ilyenkor farkasunk mindig a sarkára állt, és megmutatta nem tágít, szándékai komolyak. Jöttek is a hírre mindenhonnan, ország határ ámult bámult. De mit volt mit tenni, a farkasunk kitartott.

Igen ám, de a hőn áhított boldogságtól elvakítva, főhősünk csapdába lépett. Nem volt mentség. Nyüszített, vinnyogott, de tehetetlen volt. A nyuszi sehol sem volt. Hiába hívta, hívogatta. Sorsa beteljesülni látszódott. Kimerülve, erőtől elhagyva, kétségbeesetten fohászkodott. Ha még kaphatna egy esélyt ...
És ekkor felébredt.

A szarvas ugyanott legelt, a hűs forrás mellett, a tisztás közepén. Farkasunkat kirázta a hideg, nem kockáztatott és nem tétovázott. Hallgatott ösztönére és rávetette magát mit sem gyanító áldozatára. Belemart a nyakába. Agyarai mellett meleg vér fröccsent. Szemében öröm lángolt, szívéről nagy kő esett le. Beteljesedett. Mély vigyorral vette tudomásul, még nincs vége.
De a szarvasnak lőttek.

Ma egy hete ...

És elérkezett a péntek. Nem mintha különösebben vártam volna, de hát úgy volt jó ahogy volt. Nos hát VCC előállt egy hatalmas ötlettel. Mégpedig hogy lóduljunk ki a patikába. Mondom magamban hát miért is ne? Ki is pattantunk egy kis söröcskére. Kellemes este volt. Csomó 15 16 éves. Fiatalnak éreztem magam. :)

Öten pislogtunk egy asztalnál. De azért ízlett a szesz. Aztán beindultak a fények, megreccsent a padló, és előkerültek a zenészek. Magyarán szólva eljött az idő a karaoke parti kezdésére. Volt ott mindenfele hang, cirpeléstől a bőgésig akadt példa mindenre. Noszogattam társaim, csapjunk fel, húzzunk el mi is egy nótát. Legalább jól megtapsoltatjuk magunkat. De nem akadt jelentkező. Pedig 2 3 sanyikától meglazulnak a hangszálak és orbitális "koncertet" le lehet vágni. Persze feltéve ha az ember ismeri a dalt, és nem betűzni kell.

Na szóval telik múlik az idő, cseng a telefon, duma duma dummárum. Egyszer csak megérkezik SCMC másodmagával. Nem kell mondanom, hogy az illuminált állapot emellett kutyafasza volt. Egyik szeme kocsonya másik szeme kereste a csillagokat. De emelt ez is a hangulaton, de nem a színvonalon. Mondjuk ki bátran, figyeltek minket erősen. Főleg ha az úrfi kétpercenként elordította magát.
Végül aztán kezdünk kifutni az időből. VCC pakolászott, SCMC meg PCKot ölelgette. Ez viszont nem tetszett PCKnénak. Aztán addig fajult a dolog, hogy repültek a hűsítős üvegek, egyik ordított, másik visított. Az eredmény az volt, hogy páran szedték a cókmókjukat s leléptek. Maradtam én harmadmagammal. Ugyebár nem is kell mondanom, hogy ez így nem volt valami kellemetes. Hát átléptünk a VHR -be.

Körbe körbe hajas urak hölgyek. Hátulról nem tudtam volna megmondani melyik másik.
És itt elkezdődött a lassulás, szednem kellett volna a sátorfámat, de nem tettem. Ugyan minek, még egy sör, s még egy ...
Nagy nehezen innen is tovább vándoroltunk. A főtéren kötöttünk ki, talán a Leóban. Itt volt szerencsém megismerni két közéleti szereplőt. Nevüket nem közlöm. Mindenesetre örülök, hogy így hozta a sors. Máskor is le lehetne ülni beszélgetni, de következőkor kevesebb sör mellett. (Utólag is elnézést kérek.)
Mert az az igazi párbeszéd, melynek alapja a vita. Még ha nem is értünk egyet rögtön, a kezdet kezdetén. Nos hát osztottuk is az észt rendesen, csak sajnálatos módon, nem nagyon emlékszem hogy hogyan zártuk. Remélem nem neheztelnek rám.

És kivilágosodott. Ha nem csal az emlékezetem, talán valami 6 óra körül volt. Annyira lelassultam, hogy csak kacsintgattam a taxisnak, pedig csak kb. száz méterre volt tőlem. Valahogy nagy nehezen elbotorkáltam odáig és bezuppantam. Karomat lendítettem, mondtam, irány haza. Persze az út hazáig szokás szerint kiesett. Arra viszont emlékszem, hogy megint összefutottam két szomszéddal. A koránkelőkkel. Néha igazán el lehetne kerülni őket. De hogy? Na hogy? :)

Benyitottam kis szobámba, s már aludtam is.
Na de ma megint péntek.
Kalap.

Szárnyalhatnánk ..

Hát igen, hol lennénk már ha nem hullajtottunk volna felesleges pontokat. Mikor az ember azt hinné, hogy a szekér végre beindult, akkor huncutkodunk egy jó nagyot.
A konkurenseknek köszönhetően jól állunk. De azért lassan be kellene látni, hogy Fortuna királynő sem fog mindig velünk tartani. Gatyát felkötni s szívvel lélekkel küzdeni.
Egy ennyit igazán elvárhatnánk a félig isteneknek tartott, óránként vagyonokat kereső játékosoktól.
Csak hát két-három jó meccs után szokás szerint elhiszik magukat. S ennek köszönhetően hullajtunk feleslegesen. Remélem nem fogjuk ezeket az elkótyavetyélt pontokat még megsiratni. Nincs okom a felháborodásra, hisz úgy ahogy jól állunk. Nem megy minden úgy ahogy azt szeretnénk de, ez van, másképp nem lenne izgalmas.

Viszont meg szeretném említeni azt a bizonyos lesgólt.
A spagettizabálók azóta is ezen rinyálnak. Jól áll nekik. Csak bátran.
FC Bayern München - ACF Fiorentina 2-1 (2010.02.17)
ACF Fiorentina - FC Bayern München 3-2 (2010.03.09)
Ez összesítésben 4-4, és idegenben lőtt gólokkal mi jutottunk tovább.
Ezzel nincs is különösebb probléma. Minek kell nyivákolni? Ki tehet a lesről? Csak nem Klose? Mit kellett volna tennie? A gól után menjen a partjelzőhöz vagy a bíróhoz, és követelje, hogy ne számítsák be a gólt? Tiltakozzon? Szervezzen tüntetést?
Kedves spagettizabálók ne nekünk ugassatok. Menjetek az UEFA -hoz.
Odaraknak bírónak egy szerencsétlent (aki egyébként a tavaly is bizonyította hogy alkalmatlan erre a feladatra)- ki tehet róla?!
Amúgy arról egy szót sem szól az olasz sajtó, hogy a visszavágón, két Fiorentina gól is lesből született. Most akkor mi is verjük a begyünket, hogy igazságtalanság történt? Ezt már régóta megszokhattuk. Ez van. Ezért kell bevezetni a videobírókat. Nem telik időbe, és sok mindent ki lehet vele szűrni.

Eintracht Frankfurt - FC Bayern München (2010.03.20)
Na itt fel kellett volna pofozni a fél brigádot. Egész meccsen olyan szarul játszottunk, hogy kín volt végignézni. Nem is csoda az ha a végére üres szatyorral maradtunk. Figyelembe véve, hogy a Frankfurt évek óta mumusunk, megpróbálok nem nagyon csodálkozni. De 1-0 -ás vezetés után így elveszteni egy játékot, ráadásul az utolsó két percben - ritka szar.
Gratula a Frankfurtnak. Sosem szerettem vagy utáltam őket. Megérdemelték. Punktum.
Egy olyan mérkőzésen, ahol a maki már húsz perc után nem bírja az ütemet, legkésőbb szünetben lecserélem. Ehhez a szinthez képest meg Pranjic is mérföldes különbséggel játszott volna. De végigjátszani egész meccsen, ezt felrovom Lajos apánknak.

Most kezdődnek az igazi gondok. Most válik el mennyire vagyunk jók.
2010.03.24 FC Schalke 04 - FC Bayern München (DFB Pokal)
2010.03.27 FC Bayern München - VfB Stuttgart (Bundesliga)
2010.03.30 FC Bayern München - Manchester United FC (Champions League)
2010.04.03 FC Schalke 04 - FC Bayern München (Bundesliga)
2010.04.07 Manchester United FC - FC Bayern München (Champions League)
2010.04.10 Bayer Leverkusen - FC Bayern München (Bundesliga)

Sérülések, sárga lapok, eltiltások, az örökös Kranck Ribery, formavesztések, hiányzók, alkalmatlan játékosok. Minden egyszerre.

Kapus
Butt bevált. Szerintem ezentúl is ő lesz az első számú kapusunk. Mindenesetre a nyárig biztosan. Rensing padozik, Kraft ifi.

Védelem
Demichellis sérült, nem is lesz bevethető egy jó darabig. Van Buyten sérült, de remélhetőleg a MUFC ellen már játszhat. Görlitznek meg Lellnek nincs szerepe a csapatban, még kispadra sem, kihagyták az egész szezont. Alaba másszon csak szépen vissza az osztrák majomkenyérfára, ahonnan aláereszkedett.
Ha netán Demichellis hamarább felépül, akkor Badstuber balhátvédnek is bevethető. De ezt majd megmondja a jövő.
Contento - van Buyten - Badstuber - Lahm

Középpálya
Ribéry. Na igen. Jó kérdés. Mikor játszik, mikor nem. Valamikor fáj az ülepe, máskor bedagad a körömgyökere. Megint máskor a Reál Margitról álmodozik. Persze mikor játszik akkor sem lehet az ember benne biztos, hogy jó döntést hozott azzal, hogy berakta a kezdőbe. Magyarul: kétes.
Robben. újabban ő az az ember aki nem hisztizik hanem teszi a dolgát, mégpedig sikerrel. Schweinsteiger is újra felfedezte önmagát. Jól játszik. Van Bommelre sincs panasz. Ő is teszi azt amit tőle elvárnak, több-kevesebb sikerrel. Altintop, Pranjic, Tymoshchuk. A jól fizetett, semmit fel nem mutató, TRIÓ. Ekici tapasztalatlan, habár szerintem hasznosabb mint Alaba. De úgy amúgy egy lére mennek.
Ribery (Müller) - Schweinsteiger - van Bommel - Robben

Támadók
Gomez sérült. Talán második MUFC meccsre helyrekattan. Különösebb gond nincs vele, még nem igazán találja régi önmagát. Klose ahogy elnézem, kezdi visszanyerni régi formáját. Vele nincs gond, csak keveset játszott az idén. Olic az a gyerek akit horvát létére nem utálok, sőt. Nagyon sokat hajt, küzd. Mindenféleképpen egy megoldás, ha nem is 90 percre. Müller a nagy felfedezettje a szezonnak. Ideértve Badstubert is. Korábban már írtam, hogy egyszer bal szélső máskor jobb szélső középpályás. Ugyanakkor támadó középpályás, irányító, avagy előretolt CF. De igazából csatár. Nos én amondó vagyok, ez a sok cserélgetés nem igazán jön be neki, nem válik hasznára. De az utóbbi hetek sablonját figyelve, vagy játszik elől vagy bal szélsőnek.
Klose (Gomez) - Olic (Müller)

Klose - Olic
Ribéry - Schweinsteiger - van Bommel - Robben
Contento - van Buyten - Badstuber - Lahm
Butt
(Rensing, Demichelis, Müller, Gomez, Altintop/Tymoshchuk/Pranjic)

Elnézve a keretet, eléggé siralmas a helyzet. Reméljük a legjobbakat. Személy szerint inkább a Bárcás kurvákat (FC Barcelona) szerettem volna ellenfélnek. Igazán jó lett volna megbosszulni a tavalyi eredményt. De a Megcseszlek Júrájtiddel (Manchester United FC) is van mit elszámolni. A bosszú édes.

FC Bayern München über alles !!!

Hívatlan vendégek

Napokkal ezelött olvasható volt majdnem minden hazai médiában - zsidó kémrepülőgépek a magyar légtérben. Mondhatni nem keltett akkora felháborodást, mint ahogy számítottam.
Most sem lehet biztosra tudni eme vakmerő mozdulat részleteit.
Gondoltam kivárom a végét, és aztán teli információval, lepötyögöm az én véleményemet is. Hát nem igazán sikerült. Azóta nagy kuss van mindenhol. Habár azért néhány illetékes megszólalt. De így sem lettünk okosabbak. Azóta is vastag köd fedi az esetet.
Egyesek azt mondják, a Magyar Állam felkérésére érkeztek, mások azt állítják terrorelhárítási gyakorlatnak voltunk tanui. Ráadásul nem is először. Nem tudom ki hogy érez ezzel kapcsolatban, engem személyszerint felháborít. És ha már mást nem is, de egy részletes magyarázatot elvárnék. Hogy merészelnek ... ?! Milyen jogon engedik meg maguknak ?! És mi csak lapítunk, farkunkat behúzva. Mert velünk mindent meg lehet tenni. És ez sajnos így van. Gyáva ez a magyar társadalom, a politikai elitet beleszámítva. Egyesek forognak a sírjukban.
Kiváncsian várom a fejleményeket, habár félő, hogy ez ennyiben marad, és kussol tovább mindenki.

1848 március 15

NEMZETI DAL
- Petõfi Sándor -

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idõ, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak õsapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

(Pest, 1848. március 13.)