Tündérmese

Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl volt, az üveghegyen innen, a gyémántkazlakon meg túl, volt egy nyúl paradicsom.

Itt élt két tapsifüles eltemetve a harmóniában. Egyik sem tudott a másikról, egészen addig a pillanatig amikor a véletlen, össze nem hozta őket. Meséltek egymás kalandjairól, meg a mindennapi veszélyekről. Addig addig barátkoztak, ismerkedtek, mig gondolataikat, tetteiket a sors összefonta. A két szív egymásra talált. És innentől fogva nem volt akadály.

Igen ám de ez túl szép volt. Végül bajszaik néha összeakadtak. Egymásra mutogattak.
És egyre gyakrabban, míg végül útjaik elváltak.
Azóta is bánják tettüket, és egyik sem mer szólni a másiknak, hogy ez nincs így rendjén.
Gyengék voltunk. Féltünk. Elbuktunk.

"Ez én vagyok. És ez, ez vagy te. Két másként gondolkodó egyéniség. De nézd mi történik ha egyesülünk."

Hiányzol cicám.