2010. március 26.

Ma egy hete ...

És elérkezett a péntek. Nem mintha különösebben vártam volna, de hát úgy volt jó ahogy volt. Nos hát VCC előállt egy hatalmas ötlettel. Mégpedig hogy lóduljunk ki a patikába. Mondom magamban hát miért is ne? Ki is pattantunk egy kis söröcskére. Kellemes este volt. Csomó 15 16 éves. Fiatalnak éreztem magam. :)

Öten pislogtunk egy asztalnál. De azért ízlett a szesz. Aztán beindultak a fények, megreccsent a padló, és előkerültek a zenészek. Magyarán szólva eljött az idő a karaoke parti kezdésére. Volt ott mindenfele hang, cirpeléstől a bőgésig akadt példa mindenre. Noszogattam társaim, csapjunk fel, húzzunk el mi is egy nótát. Legalább jól megtapsoltatjuk magunkat. De nem akadt jelentkező. Pedig 2 3 sanyikától meglazulnak a hangszálak és orbitális "koncertet" le lehet vágni. Persze feltéve ha az ember ismeri a dalt, és nem betűzni kell.

Na szóval telik múlik az idő, cseng a telefon, duma duma dummárum. Egyszer csak megérkezik SCMC másodmagával. Nem kell mondanom, hogy az illuminált állapot emellett kutyafasza volt. Egyik szeme kocsonya másik szeme kereste a csillagokat. De emelt ez is a hangulaton, de nem a színvonalon. Mondjuk ki bátran, figyeltek minket erősen. Főleg ha az úrfi kétpercenként elordította magát.
Végül aztán kezdünk kifutni az időből. VCC pakolászott, SCMC meg PCKot ölelgette. Ez viszont nem tetszett PCKnénak. Aztán addig fajult a dolog, hogy repültek a hűsítős üvegek, egyik ordított, másik visított. Az eredmény az volt, hogy páran szedték a cókmókjukat s leléptek. Maradtam én harmadmagammal. Ugyebár nem is kell mondanom, hogy ez így nem volt valami kellemetes. Hát átléptünk a VHR -be.

Körbe körbe hajas urak hölgyek. Hátulról nem tudtam volna megmondani melyik másik.
És itt elkezdődött a lassulás, szednem kellett volna a sátorfámat, de nem tettem. Ugyan minek, még egy sör, s még egy ...
Nagy nehezen innen is tovább vándoroltunk. A főtéren kötöttünk ki, talán a Leóban. Itt volt szerencsém megismerni két közéleti szereplőt. Nevüket nem közlöm. Mindenesetre örülök, hogy így hozta a sors. Máskor is le lehetne ülni beszélgetni, de következőkor kevesebb sör mellett. (Utólag is elnézést kérek.)
Mert az az igazi párbeszéd, melynek alapja a vita. Még ha nem is értünk egyet rögtön, a kezdet kezdetén. Nos hát osztottuk is az észt rendesen, csak sajnálatos módon, nem nagyon emlékszem hogy hogyan zártuk. Remélem nem neheztelnek rám.

És kivilágosodott. Ha nem csal az emlékezetem, talán valami 6 óra körül volt. Annyira lelassultam, hogy csak kacsintgattam a taxisnak, pedig csak kb. száz méterre volt tőlem. Valahogy nagy nehezen elbotorkáltam odáig és bezuppantam. Karomat lendítettem, mondtam, irány haza. Persze az út hazáig szokás szerint kiesett. Arra viszont emlékszem, hogy megint összefutottam két szomszéddal. A koránkelőkkel. Néha igazán el lehetne kerülni őket. De hogy? Na hogy? :)

Benyitottam kis szobámba, s már aludtam is.
Na de ma megint péntek.
Kalap.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése