Inaktív hétvége

Mivel is kezdhetném első bejegyzésem, mint az elmult pár nap elemzésével - habár sok említésre méltó dolog nincs.
Rég az idelye, hogy nem volt ilyen nyugis hétvégém.
Pénteken, hosszú fárasztó nap után kiruccantam egyet sörözni. Rövid móka volt.
A szombat még unalmasabbra sikeredett, igaz jócskán szerepet kapott benne az időjárás is. Amolyan utódfabrikáló nap volt.
Aztán este jött az a bizonyos végigszenvedett Belgium - Magyarország meccs. Igaz csak barátságos mérkőzés volt, kúmán szerint az elkövetkezendő EB-re való felkészülés első fontos lépcsőfoka.
Részletekbe nem akarok belemenni, a meccset nem akarom elemezni, tudja azt mindenki aki látta, hogy miert. Siralmas a magyar vállogatott helyzete. Ahhoz képest hogy az U20 ... na mindegy.
Na itt a vasárnap. Végre egyszer kialudtam magam.
Nem ébredtem dinnyényi fejjel, nem égett a pokol. Valahogy jól esett.
Délben együtt ebédelt a család. Igaz ez gyakrabban is megeshetne.
Összegezvén - nyugis hét, még nyugisabb hétvége.

Robert Enke † (1977-2009)

Megrendülten olvastam a minap a híreket a TZ-n, miszerint a német vállogatott kapusa furcsa körülmények között elhunyt. Nem akartam elhinni hogy igaz. Szimpatikus egy játékos volt. Egy egész ország értetlenül áll az események mögött. Szurkolók milliói éreznek együtt a gyászoló családdal. Én nem voltam Enke szimpatizáns, talán csak annyiban hogy jövendőbeli játékosunknak tekintettem, hiszen a nyáron Uli papa Münchenbe akarta szerződtetni. Mégis megrázott a hír.
Nem mintha bármely Enke családtag valaha is fogja olvasni eme sorokat, de ezúton szeretnem őszinte részvétemet kifelyezni a családnak. Nyugodj békében Robert Enke.

Fura dolog az ilyesmi. Pár hónapja elhunyt Jackson. Őt jóval többen ismerték mint Enkét, az mégsem rázott meg. Miért is? Soha nem szimpatizáltam vele. Nem szerettem sem őt mint személyt, sem pedig a muzsikáját. Ez az igazság.
A mondanivalóm az, hogy remélem a média nem forgatja majd fel annyira az ügyet mint a Jacksonét. Igaz, elvégre az is csak üzlet, biznisz.

Mára ennyi. Slussz-passz.